A ferde keresztre nem kérdez rá senki, pedig még annak is szemet szúr, akinek szemtengelyferdülése van. A magyar nem firtatja a kérdést, mert érzi, hogy a lekvárosbödönbe ragadt a keze, úgyhogy zsebrevágja bödönnel együtt. Tudja ő a lelke mélyén, hogy nincs ez így rendben, de hát olyan régóta ferde az a kereszt, most már mit bolygatni! A külföldi meg zavarban van, nem mer rákérdezni, hogy mér' ferde, szégyelli, hogy nem tudja. Biztos benne, hogy valami oka van annak, hogy ilyenre csinálták, csak nem ír róla a Lonely Planet. Föl se merül benne, hogy ez így el van baszva, és nem javították meg. Eljött a huszadik század, az ember megtanult atommagot hasítani, aztán elrepült a Holdra. Jött a huszonegyedik. Lassan kész a géntérkép. A koronán pedig továbbra is ferde a kereszt. Még várunk a megfelelő technológiai feltételekre? Még mindig félünk, mi van, ha letörik, aztán nem lesz rajta, amíg visszarakjuk? Inkább gyártunk belőle tizennyolc másolatot, minden megyeszékhelyre ugyanolyan ferde kereszttel. Ahelyett, hogy azt az egyet kiegyenesítenénk. Pedig nincs késő. Még mindig zajlik a történelem. Ha most kiegyenesítjük, háromszáz év múlva senki se emlékszik majd, hogy valaha ferde volt.

FAM:

Édes fiam! Mélységes szomorúsággal tölt el, hogy már megint hülyeségeket beszélsz. A kereszt elferdülésének legendája legalább olyan régi, mint maga a Korona. Amikor meghalt az utolsó Árpád-házi király, III. András, aki Olaszországból jött gyalog, és megmérgezték azok, akik azóta is a vérünket szívják, akkor egy bajor fajankót, bizonyos Ottót akartak a magyarok trónjára ültetni. Az meg elvesztette a Szent Koronát, ami kiesett az úttestre, de a járókelők közül senki nem merte hazavinni. Fostak tőle, mert varázsereje van! Na, akkoriban hazudták először, hogy elferdült a kereszt. Sőt, olyanokat is hazudoztak egyesek, hogy úgy elveszett, hogy meg se találták, úgyhogy hamisítottak egyet, és az van most az Országházban. Csakhogy ez az egész egy nagy szarság! Én most elmondom neked az igazat!

Az a kereszt kurvára nem véletlenül ferde. Az a Földgolyónak a tengelye, kisfiam! Az fokra annyi, baz'meg! A koronán a pántok, az a négy égtáj, a kövek az energiamezők kisugárzásait fogják fel, amik lecsüngenek oldalt, az a két fityegő, azok meg magnetikus ingák. Úgy inognak, ahogyan az energia áramol a vízérből kifele. Azt mindenki tudja, hogy mielőtt korona lett belőle, sámánsisak volt. Attila nagykirály, Csaba királyfi és a Boldogasszony képmásai voltak rajt, csak a bizánciak lelopták a zománcképeket, és kicserélték a saját gagyijukkal, az eredetieket meg ott tartották az oltáron a Hagia Sophiában, míg nem jöttek a törökök, és ki nem fosztották az egészet a picsába. Minek kell fönnakadni azon a kereszten, amikor az csak egy pótlék volt?! Eredetileg sámánagancs volt rajta, méghozzá egyenesen a Csodaszarvasról! De az agancs az valójában antenna, ami a felső dimenziók üzeneteit fogja, a sámánfejdísz pedig annak az eredeti, ősi űrhajóssisaknak a másolata, amelyben szumír őseink a Szíriuszról a Földre érkeztek.

Na, de mindegy! Ha már így esett, hogy se agancs, se ősi szentképek, azért ez még a mi mágikus, energiasugárzó koronánk. És rajta a ferde kereszt fejezi ki a mi turáni átkos állapotunkat. Hogy nyugatiak is vagyunk, meg keletiek is, balkániak is, meg európaiak is. Hogy modernek is akarunk lenni, meg ősi nép is, hogy rebellisek is vagyunk meg konformisták is, kurucok és labancok, keresztények és pogányok. Ezért ferde az a kereszt. Még nem tudjuk, hogy felállítsuk-e, vagy ledöntsük.