Puzsér:
Ideje, hogy végre azt megillető terjedelemben és szakértelemmel értekezzünk civilizációnk egyik legsúlyosabb problémájáról, a férfienergián élősködő társadalmi mételyről: a szűzkurváról.
A szűzkurva nem pénzt akar, mint egy tisztességes prosti. Nem is faszt, mint egy valamirevaló fehérmájú ribanc. De még csak nem is gyűrűt, házat, autót vagy gyereket, mint egy rendes, feleségnek való nő. A szűzkurva energiát akar. Fantompénzt, fantomfaszt, fantomházat, fantomautót, fantomgyereket. A szűzkurva kielégül pusztán a hajlandóságtól, hogy az adott férfi megbaszná, kifizetné, elvenné, gyereket csinálna neki. Ez ugyanis megerősíti a szűzkurvát abban, hogy ő elsőrangú nő, amire ékes bizonyság, hogy egy férfi vele élvezkedni, szerelmeskedni vagy családot alapítani akar. Ez az egófröccs a szűzkurvát az előző töltőállomásként használt férfitól a következőig repíti, mielőtt még elapadnának az energiatartalékai.
![]() |
A szűzkurva, bár rendszerint jól kinéző nő, menthetetlenül önbizalomhiányos. Kizárólag megerősítő visszajelzések állandó sorozatával képes fenntartani ingatag önképét. Nyilvánvalóan nem kapta meg gyermekkora során – elsősorban apjától – a kellő megerősítést, elismerést, figyelmet, ezért úton-útfélen gyűjti be alkalmi apáitól. Hát csoda, hogy nem kúr velük? Soha nem elégülhet ki hosszú távon a lecsapolt energiával, ugyanis lyukas zsákba gyűjti kincseit.
A szűzkurva irigy. Amint áldozata felértékelte őt, már esze ágában sincs bármit is adni magából. Túl jó nő ő ahhoz, hogy csak úgy akárkivel összefeküdjön! Már megkapott mindent, amit egy férfi adhat neki. Ez sokszor nem is több, mint egy erekció.
A szűzkurva szinte minden esetben szociopata. A „tartozik” és a „követel” rovatok közül kizárólag az utóbbit ismeri. Az erényes és az intelligens nő látszatát igyekszik kelteni, csak hosszabb idő után válik gyanússá, hogy az iránta tanúsított érdeklődés és az ő erényességének mértéke miért áll mindig egyenes arányban egymással? Kezdetben kihívó, amint azonban a hálójában vergődő férfi kifejezésre juttatja a vonzalmát, hirtelen távolságtartó lesz, korábbi bizalmaskodó viselkedését pedig kedves, barátságos természetével magyarázza.
A szűzkurva legfontosabb ismertetőjegyeit az olvasó okulása és az újabb ártatlan áldozatok megmentése céljából ezúton közöljük:
1. Pinaillatoztatás (a Dél-Dunántúlon „pinatárogatás”), vagyis a csáberő kiárasztása.
2. Faszlankasztás, vagyis társasági gesztusok váratlan és indokolatlan visszaminősülése. (Puszizkodás után száraz ölelés, félreérthetetlen erotikus közeledését követő szűzlányos prüdéria, stb.)
3. Kékharisnyáskodás, avagy alaptalanul nagyfokú érdeklődés minimális információs bázison.
4. Mutogatósdi: Mások előtt, baráti társaságban, nyilvános helyen, utcán előadott ölelgetés, simogatás, és egyéb erotikus gesztusok, amit mihelyt a közönség eltűnik, az említett hűvös, udvarias távolságtartás követ.
5. Méregpermetezés: Aki bármilyen leleplező utalást, megjegyzést tesz a viselkedésére, örök sértődésnek, gyilkos haragnak, nyilvános megvetések teszi ki magát.
![]() |
Hány férfi életét tették tönkre energiaéhes és kíméletlen szűzkurvák! Jobban jár egy önbizalomhiányos férfi, ha barátai a legutolsó, szakadt, vén kurvához fizetik be egy körre, mintha egy csinos, negédesen mosolygó vérszipoly hálójába kerül.
Hallatlan könnyelműség lenne a szűzkurvák társadalmi veszélyességét alábecsülni! Nyilvánvalóan az állam felelőssége, hogy ezeket az antiszociális személyeket szakképzett pszichológusok bevonásával összegyűjtse, és mielőbb hozzákezdjen tömeges átnevelésükhöz bárcás kurvává, könnyűvérű cafkává vagy termékeny családanyává. A hatékony átnevelés érdekében minden eszköz megengedett: pszichedelikus segédanyagok felhasználásával történő kondicionálás, férfinemiszerv-design alkalmazása belsőépítészeti megoldásokhoz, ételekhez, ruhadarabokhoz és egyéb használati tárgyakhoz. A legfontosabb és legalapvetőbb feladat a szűzkurva megbarátkoztatása a fasszal.
A gyógyulást elősegítheti továbbá a regressziós hipnózis, melynek segítségével gyermekkori emlékek tárhatóak és dolgozhatók fel. Jó módszer lehet, ha a szűzkurva minden alkalommal csak a nászinduló dallamára fogyaszthatja el a napi kosztot, melyet hasznos, ha mindjárt egy anyakönyvvezető szervíroz a számára. Akutabb vagy megátalkodottabb szűzkurvák mellé az állam pszichiáter javaslatára kiutalhat stricit, aki naponta megveri és elveszi a pénzét.
Itt az ideje, hogy a kormányzat végre értelmesen és hasznosan költse el az adófizetők forintjait és egyszer s mindenkorra véget vessen a szűzkurvák falloszromboló tevékenységének!
FAM:
Drága fiam! Nem is tudom, sírjak-e vagy nevessek gyermeki idealizmusodból fakadó naiv soraidon! Tudhatnád, hogy az ember- és világjobbító utópiák sorra megbuktak, mi több, a bajt inkább csak tetézték, nemhogy megvalósították volna az olyannyira áhított igazságos társadalmat. Hogy miért? Mert nem számoltak a változtathatatlan természettel. Ahogyan a kizsákmányoló önző kapzsisága nem szüntethető meg mesterségesen, úgy a szűzkurvaság se számolható fel hatóságilag. Egyik fajta vérszívóból se lesz ma született bárány, csak mert ezt bizonyos idealista forradalmárok előírják nekik, legfeljebb az álcájuk válik tökéletesebbé.
![]() |
Önbizalomhiány? Gyermekkori sérelmek meg apakomplexus? Térj magadhoz! A szűzkurva nem emberi lény, hanem egy démonfajta, ami egy emberi nő formáját öltötte magára. Talán a szerzeteseket kísértő szukkubus leszármazottja. Van egy szibériai legenda erről a lényről: A magányos vadász egy gyönyörű nőt pillant meg a folyó túlpartján, aki az erdőből bukkan elő és énekel neki: „Gyere magányos vándor, gyere hozzám! Gyere, gyere! Elveszítelek, elveszítelek! Megölellek, megölellek! Gyere, a fészkem közel van! A fészkem közel van!" A vadász persze ledobja a gúnyáját és átúszik a nőhöz, aki hirtelen bagollyá változik és gúnyos kacagással elrepül. A csávó megpróbál visszaúszni a ruháiért, de belefullad a jegyes folyóba. Ismerős? Azt hiszem, ebben a mesében minden benne van, amit a szűzkurváról tudni kell. Külön figyelemre méltó, hogy a vadász annak ellenére rohan a vesztébe, hogy a démon mégcsak nem is nagyon titkolja, mire megy ki a játék.
A jungiánus pszichológusok azt mondják, ez a férfiben élő nő, az anima sötét, negatív megnyilvánulása. Ez sugallja a férfinak, hogy „semmi vagy, semminek semmi értelme, semmi nem szerez örömet”. A sötét anima eltompít, legyengít, tőle hipochonder leszel, súlyosabb esetben impotens, sőt akár öngyilkos. Ez a karakter jelenik meg az alvilági istennők alakjában valamennyi mitológiában. Ő az Éj Királynője a Varázsfuvolában, ő a vándort folyóba, mocsárba, barlangba, szakadékba csaló gonosz tündér. Ő Loreley vagy a szláv Ruszalka. Ő a világirodalom méregkeverő, vagy ruhájában tőrt rejtegető csábító nője, aki már az első éjszakán meggyilkolja szeretőjét. Ő a szirén, akinek hangjától tartva Odüsszeusznak oda kellett kötöztetnie magát az árbóchoz, embereinek meg be kellett tömniük a fülüket, nehogy az egész legénység úgy végezze, mint azok, akiknek a csontjai ott fehérlenek a parton, de ő Kirké is, aki az összes pasit disznóvá változtatja. Mi magyarok se menekültünk meg ettől a fajzattól, sőt talán ő az egyik oka a nemzet fogyásának. Elég Arany János legnyomasztóbb balladáját, a Tetemre hívást elolvasni, amit méltán nevezhetünk a szűzkurvák Ómagyar Mária Siralmának.
![]() |
Szóval, a régiek jobban ismerték ezt a bestiát. Csodálkozol, hogy nem baszik? Egy nem emberi lény, hogyan is volna képes egy hús-vér férfival párosodni?! Köztudott, hogy ha egy férfi megbasz egy szűzkurvát, annak teste pillanatok alatt kiszárad, elfonnyad és pernyeként porlik szét. Vétkes naivitás az átnevelő tábor gondolata is. Eddig a történelemben egyetlen megoldás vezetett eredményre. Az a nagyszabású vállalkozás, amit „boszorkányégetés” néven kárhoztat a hálátlan utókor. A középkori Európa ragyogó elméi és kiváló társadalommérnökei tisztában voltak a közösségre leselkedő halálos veszéllyel és mertek tenni ellene. Kétségtelen, hogy radikális eljárásuk követelt ártatlan áldozatokat is, az eredmény azonban kárpótolta az öreg kontinenst a szenvedésekért: felvirágzott a kultúra, nőtt a népszaporulat, az európai ember meghódította és elárasztotta valamennyi földrészt.
Manapság persze ez éppoly megvalósíthatatlan, mint a te terved az átnevelő táborokról. Csupán abban bízhatunk, hogy a szűzkurva végigjárja a lélekfejlődés valamennyi fázisát, amit rászabott a természet, és így megszűnhet szűzkurvának lenni. Következő életében már lehet kékharisnya, aki ugyan még majdnem mindenben őrzi a szűzkurva-természetet, de legalább már lefekszik férfiakkal – legalábbis azokkal, akiknek a farka valamiféle státuszt jelent a társaságában. Rákövetkező életében megszülethet sarus lányként, aki fonott hajával, gagyi fülbevalóival, bő szoknyájával és hippi modorával férjnekvalókat palizhat be blueskocsmákban és népzenei fesztiválokon. Ha ezt sikerrel abszolválta, megszülethet konzummacaként, aki már-már nőnek nevezhető. Ha ezt is beteljesíti, akkor lehet családanya, majd azt követően férfiként születhet újjá. Így válhat még a szűzkurvából is valódi emberi lény. Addig azonban, édes fiam, jobb, ha magunknál tartjuk a fokhagymát, a hegyezett karót, a feszületet és a revolvert az ezüst pisztolygolyóval!
Az utolsó 100 komment: